Mind a fesztivál, mind a receptkönyv főszereplője tehát egyértelműen az eleinte gyógyszerként használt (1831-ben a nagy kolerajárvány idején „paprikás pályinkával" kúrálták magukat sokan), később pedig a magyar konyha legfőbb fűszerévé, szinte alapjává vált paprika. A paprika tehát hungarikum, maga a rózsapaprika pedig szegedikum, s nem véletlen, hogy épp ezen a tájon, a dél-Alföldön piroslik leginkább, mint a „nyíló rózsa", hiszen itt a legideálisabbak a termesztésre a feltételek: a tiszai öntéstalaj, a sok napsütés, de az emberi szakértelem és tapasztalat is nagyon lényeges.

A paprikáról a legrégebbi írásos adat Hangay Oktáv monográfiájában található 1887-ben, ahol leírja, hogy Csapó József Új füves és virágos magyar kertjében (Pozsony, 1775.) talál adatot e fűszer használatáról. A régi magyar botanikus szerint a paprika „igen erős eszköz és az ember vérét igen meghevíti". Kezdetben parasztfűszer volt. A Balkánról került hozzánk, legelőször az Alföldre és Szegedre, s ez a napfényes város volt az a központ, ahonnan a „magyar bors" hódító útjára indult.
Legelőször a szegedi parasztok fedezték fel azt, hogy a vöröshagymát zsírban pirítva, s a paprikát hozzáadva a fűszerből a lehető legoptimálisabban kioldódnak az aromaanyagok: így született meg a pörköltalap. Az úri asztalokra csak a XIX. század közepe táján került a paprika.

Az anekdota szerint a „pap-ríkató" szóból alakult ki a fűszer neve, mivel az orvosokként is működő papok gyógyszerként használták, s csípős volta miatt bizony megkönnyezték. Mindebben annyi igazság van csupán, hogy a szegedi ferences kolostor kertjéből terjedt el Magyarországon e nemes növény.

A Szegedi Paprika Rt. emblémájában 1748-as évszám szerepel, ekkor említik ugyanis először „márkanévként" hivatalos iratok a szegedi paprikát. 1859-ben azonban Szegeden az első paprikaőrlő malmot a Pálfy testvérek indították el, s ők kezdték el a növényt gőzmalomban feldolgozni.

Így hát a méltán híressé vált Pálfy-testvérek 1859-ben alapított paprikagyárának termékvédjegye is felkerült a Szegedi szakácskönyv lapjaira.

A paprika történetéről szóló előszó után a német és magyar nyelvű receptkönyvecskében a világszerte híressé vált magyar konyha „paprikás" ételeinek elkészítési módjáról olvashatunk. A korabeli magyar nyelvezeten írt, ízes és veretes stílusban fogalmazott receptek ínycsiklandó részletességgel ismertetik a csirkepaprikás, a szegedi halpaprikás vagy a pusztapörkölt múlt század eleji receptúráját.
A recepteket Tóth István történeti tanulmánya zárja, mely a szegedi paprika feldolgozás kezdeteit ismerteti.

A könyv megvásárolható internetes megrendelhető a titkarsag@delvidekhaz.hu emailcímen, vagy a 06 62/592-800-as telefonszámon.

Ár: 300 Ft

 {gallery}/kiadvanyok/szegediszak{/gallery}