Áladott Karácsonyt az egész Kárpát-medencének
*
Reggel köddel, faggyal és varjúkárogással indul a nap. Minden kihaltnak hat. Valaminek a vége felé tartunk, ám ez a valami valójában soha nem ér véget, mindig megújul. Ilyenkor december tájékán mindig újjászületik. Fellobbantja szívünkben a már olykor-olykor kialudtnak hitt lángot.
Ha nem vették volna észre kedves Honfitársaim az egyházi évről esett szó fentebb, mely ha számszakilag nézzük, hamarosan valóban véget ér, de ez a vég  minden évben egyben egy újabb dolog kezdete is. Egy újjászületésé, egy fellobbanásé, egy lelkesülésé, egy boldogságba vetett hité, egy fogadalomé, vagy akár csak egy már kihűltnek hitt szeretetparázs újralobbanásáé.
Ilyenkor mindenki magába száll, a szűz hó leplével igyekszik elfedni korábbi szégyenletes tetteit vagy esetleges mulasztásait, és igyekszik legjobb formáját mutatni a külvilág felé. Ömlik a negédes hangulat a média összes csatornáján. Láthatólag mindenkit áthat a szeretet melege. A szereteté melyre mindig, mindenkinek és mindenkor szüksége van. Nemcsak most, az ünnep előestéjén, hanem egész évben.
Ilyenkor könnyebben adakozunk, szánakozunk, segítünk, ám ha elmúlik az ünnep, újra ridegek, elutasítóak, sőt néha még embertelenek is vagyunk.
Az ünnep hozza meg számunkra is az újjászületést. Ne csak akkor legyünk jók és szeretetteljesek, amikor az egész világ ránk fókuszál, hanem egész évben, akkor is, amikor elhidegült világunkban arra senki nem számít, sőt el sem várja tőlünk. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a Kárpát-medencében élő és a nagyvilágban szétszóródott valamennyi magyar testvérünkkel együvé tartozunk. Erre a tudatra mindinkább szükségünk van, osszuk meg azt gyermekeinkkel, kollégáinkkal, ismerőseinkkel. Ne csak akkor legyünk magyarok, ha a bőség asztalához kell ülnünk, hanem akkor is, ha segítő kezet kell nyújtanunk nálunknál sokkal rosszabb körülmények közé sodródott magyar testvéreinknek.
Kívánom, hogy a Karácsony minden honfitársam szívében lobbantsa fel a szeretet, a békesség és a nemzeti együvé tartozás lángját.