6726 Szeged, Közép fasor 1-3. E-mail: titkarsag@delvidekhaz.hu
+36 62 592 800

Hiányzó sportkoncepció, létesítmény problémák, elvesztett példaképek

Kerekasztal-megbeszélést tartott csütörtökön este a Tisza Lajos Közéleti Egyesület: az öt meghívott vendég ezúttal Szeged sportjáról, a városi sportinfrastruktúráról, a nézőkkel való kapcsolatról és a jövőbeli tervekről cserélt véleményt.

15 éve született az utolsó sportkoncepció
 A Délvidék Ház-ban tartott kerekasztal megbeszélésen öt sportág képviselője vett részt: az EDF Démász Szegedi VE klubigazgatója, Petrovics Kálmán, a Boxvilág Ökölvívóképző SE világbajnoka, edzője, Szuknai Zsuzsanna, a Szegedi Lelkesedés SK súlyemelője, Nagy Péter, a Naturtex-SZTE-Szedeák ügyvezetője, Bonifert Domonkos, valamint a SZEOL SC ügyvezetője, Halkó Pál. Mint az Balla Attilától, kommunikációs és marketing szakembertől prezentációjában elhangzott, a város érvényes sportkoncepciója 2001-ben született, ami az akkori polgármester, Bartha László nevéhez köthető. Ezt ugyan többször megpróbálták megújítani, 2010-ben az ifjúsági és sportbizottság is határozott erről, majd ugyanezen testület 2011 év végéig hosszabbította meg az addig is érvényes koncepciót. Három évvel később, a Foglalkoztatási, Szociális és Sportbizottság szintén napirendre vette ennek a megújítását, ám ebben az ügyben azóta sem történt előrelépés. A frissítés hiánya azért is lehet égető, mert az önkormányzatnak szabályoznia kellene a sporttal kapcsolatos feladatokat, azon társzervezetekre való tekintettel is, akik a városi sportéletben közreműködnek, tájékoztatnia kellene a sportszervezeteket az önkormányzat szerepvállalásáról, így a sporttámogatásról is, egyúttal a legfontosabb részei lennének a sportirányítás, az infrastruktúra helyzete, az iskolai testnevelés, a főiskolai sportolás, a szabadidősport és a rekreáció, a képzés és a kutatás, valamint a városmarketing. Egyébként a magyarországi megyei jogú városok 70%-a rendelkezik olyan koncepcióval, ami 2013, 2014 óta van érvényben.
Ha már a létesítmények: a város nagyobb építményei közül szinte mind több évtizedes múltra tekinthet vissza: az újszegedi sportuszoda 1978-ban, a 2000-ben átépített újszegedi sportcsarnok 1975-ben, a műjégpálya 1986-ban épült, rekortán borítású atlétikai pálya pedig továbbra sincs Szegeden. Nem sokkal jobb a helyzet az iskolai tornacsarnokok esetében sem: 2003-ban épült a legutóbbi terem, a Radnóti gimnázium csarnoka volt az utolsó épített létesítmény – összességében pedig megállapítható, hogy iszonyatosan leterheltek és zsúfoltak a városi sportlétesítmények. Ezen okból kifolyólag is kénytelenek elhagyni a várost a sportolók, így az atléták Zentán edzenek, az úszók és a triatlonosok átjárnak Hódmezővásárhelyre.
Szeged városától mintegy 33 klub kap támogatást, valamint azon olimpikonokat, akik Rióban képviselhették a várost, ezen felül a kiemelt sportklubok (kajak-kenu, férfi-női vízilabda, teke, kosárlabda) nagyjából 100 millió forintos támogatást kapnak. Az egyesületnek azonban nem csak a városi pénz állhatna rendelkezésükre, ám nincsenek tömegével olyan cégek, akik tartósan odaállnának a sport mellé – és ha nem érkezne a városi pénz a csapatokhoz, akkor komoly likviditási gondok akadnának, így nehezen lehet hosszútávra építkezni a sportban, ugyanakkor ez nem csak városi, hanem országos gond is. A külföldi klubok brand építésben élen járnak nem csak csapat, hanem egyéni sportágak esetében is, és mivel ez Szegeden nem jelentkezik, így a városmarketingben rejlő lehetőségeket sem tudja kiaknázni Szeged.

Évtizedes problémák
 Petrovics Kálmán, az EDF Démász Szegedi VE klubigazgatója elmondta, városi összefogással épült meg a vízitelep, amelyet ezt követően a ’80-as években újítottak fel, majd 2002-ig kellett várni az újabb fejlesztésekre. A létesítmény a klub saját tulajdona, és az elmúlt hat évben nagyjából 200 millió forintot tudott költeni a különböző forrásokból. Az egyesület klubigazgatója kitért rá, folyamatosan figyelik a lehetőségeket, és mindet igyekeznek is megragadni, a vízitelep az eddigieknek köszönhetően alkalmas az evezős és kajak-kenus versenysport kiszolgálására, valamint szabadidősportra és viziturizmusra, iskolai testnevelésórák, foglalkozások megtartására, így összegezve megállapította: a célnak a vízitelep megfelel, de nincs kész, további fejlesztéseket kell eszközölniük, elsősorban a viziturizmus és a szabadidősport területén, a Nyugat-európai példákat követve. Petrovics Kálmán hozzátette, Nyugaton a szabadidősportra épül a versenysport, nem az iskolai sportra, a klubrendszerre – Magyarországon viszont annyival előrébb vagyunk, hogy megvan a működő klubrendszer, így erre fel lehet húzni a szabadidősportot, ami örömteli lenne, ha egymás mellett tudna működni a jövőben.
“Ugyanakkor mindenkit megnyugtatott, a Maty-éri pálya olimpiai helyszín lehet, amennyiben Budapest elnyeri a 2024-es játékok rendezési jogát. A tervezett csepeli pályán az evezős és a vadvízi kajak-kenu szlalom versenyt rendezik, változatlanul Szeged a kajak-kenu fellegvára, így egészen biztos, hogy a magyar és a nemzetközi kajak-kenu szövetség is Szegedben gondolkozik Magyarország kapcsán, ha nemzetközi versenyről lenne szó, viszont a pálya fejlesztésekre szorul ennek megvalósításához – az olimpiai helyszín viszont biztos, hogy pluszt is nyújtana Szegednek.
A nyáron komoly munkába vágta a fejszéjét a SZEOL SC: az NB II-be feljutott klubnak ahhoz, hogy Szegeden tudja játszani a hazai mérkőzéseit, a SZVSE-pályát alkalmassá kellett tennie a rendkívül szigorú NB II-es előírásoknak, ami hatalmas erőfeszítésébe került a klubnak, amiből sok nem is látszik a pályán. Mint erre Halkó Pál kitért, a Magyar Labdarúgó Szövetség képviselői elmondták, hogy ő maguk sem gondolták, hogy ezt végre fogja hajtani a klub. Mindezzel együtt persze vannak hiányosságok, hiszen az öltözők nem látszanak, a talaj minősége sem a legjobb, az ellenfelek pedig szájtátva szembesülnek az itteni viszonyokkal, így a városmarketinget tekintve nem viszi jó hírét Szegednek. A jövőben a szegedi klub szeretné fejleszteni a csapat otthonául szolgáló Felső Tisza-parti létesítményt, amely az önkormányzat tulajdonában van, ám eddig egyszer sem sikerült meggyőzni az önkormányzatot arról, hogy 70%-os TAO-s támogatással fejlesszék a stadiont, aminek esetében szó sem lehet felújításról, mert ez kidobott pénz lenne – így átépítésre lenne szükség. A SZEOL ügyvezetője nem az NB I-es csapatok épülő stadionjainak mintáját tartaná követendő példának, hanem egy lényegesen takarékosabb, ütemezett megoldást követne, ugyanakkor teljes átépítésre lenne szükség a Felső Tisza-parti stadion esetében, amelynek kapcsán régóta szólnak arról a pletykák, hogy új sportcsarnokot építenének a helyére. „Pillanatig nem vitatva azt, hogy Szegednek szüksége lenne egy multifunkcionális sportcsarnokra, egyet le kell szögezni: a futballpályáknak nincs másutt helye a városban. Nincs még egy olyan közművesített terület Szegeden, ahol legalább három futballpálya elférne egymás mellett” – összegzett Halkó Pál, aki úgy folytatta, ideális helyen van a stadion, ami csak tovább fokozódna azzal, ha az uszoda is megépülne a Felső Tisza-part szomszédságában. Véleménye szerint azért is lenne fontos, hogy megmaradjon a létesítmény, mert előbb-utóbb biztosan megépíti a saját stadionját a Szeged 2011-Grosics Akadémia, ezt követően pedig nehezen valószínűsíthető, hogy Szeged kapjon még egy lehetőséget arra, hogy stadiont építsen, viszont edzőpályák hiányában a SZEOL mellett a többi csapatnak, az atlétáknak és a rögbiseknek sem lenne lehetősége edzeni, meccset játszani, egyúttal nem egyszerű lenne összehangolni az átépítést, mert ezt úgy kell megvalósítani, hogy közben használható legyen a pálya, hiszen nincs más lehetőség, nincs más pálya.

Alapvető hiányosságok
 Bonifert Domonkos, a Naturtex-SZTE-Szedeák ügyvezetője úgy nyilatkozott, az elmúlt tíz évben ugyanakkora költségvetéssel dolgozhattak, azonban az utánpótlás területén ugyan tíz iskolával van partneri szerződésük, de katasztrofális állapotok között kell dolgozniuk a fiatalokkal. Hiányolta, hogy a TAO-s lehetőségekben rejlő ingatlanfejlesztéseket nem kellőképpen használják ki Szegeden, komoly dolgokat lehetne létrehozni ennek segítségével, mint ahogy ezt más városokban teszik is. Nagy Péter, olimpiai tizedik helyezett súlyemelő sem tudott beszámolni jó helyzetről az infrastruktúra terén: az 1989-ben átadott teremben nincs öltöző, mellékhelyiség, sem csap, ezek pótlása pedig nem csak az ő felkészülését, hanem az utánpótlást is szolgálná, hiszen a szülők számára is elrettentő az, ami a teremben fogadja a gyerekeket, így hiába számít top háromnak súlyemelés szempontjából a terem, a körülmények viszont jóval elmaradnak. „Volt már megkeresésem az évek alatt más városoktól, kluboktól, de ezeket eddig mindig visszamondtam. Egyrészt Szegeden biztosabbnak látom a jövőmet, másrészt szeretem is a várost, de sportolók vagyunk, így ha jönne egy olyan ajánlat, akkor lehet, hogy nem gondolkoznék azon, hogy elmenjek” – válaszolta Nagy Péter arra a felvetésre, hogy próbálták-e már elcsábítani abba a városba, ahol jobb körülmények között készülhet hazánk legjobb súlyemelője.
A Boxvilág Ökölvívóképző SE-nél 40-50 fővel dolgoznak közösen, egészen a 7-8 évesektől kezdődően. A klub edzője, a kick-box világbajnok Szuknai Zsuzsanna úgy fogalmazott, országosan is kiemelkedő a Szegeden működő küzdősport egyesületek száma és eredményessége, a körülményeiktől függetlenül. Gyakori probléma, hogy megfelelő felszerelés nélkül kell edzeniük, mivel nincs egy fix hely a küzdősportolók számára, és az eszközök többségét nem tudják folyamatosan magukkal vinni, helyszűkében vannak, kiszorulnak az egyesületek az iskolákból, hiszen többnyire a labdajátékok kerülnek előtérbe az egyéni sportokkal szemben. Egyedül az újszegedi sportcsarnokban van edzőterem, ami két klubot szolgál ki – ezen kívül viszont nincs egy olyan centrum, ami a küzdősporté lenne. A Boxvilág egy alapítványtól bérli a volt Béketelepi általános iskola csarnokát, itt próbálnának otthonra lelni, jelenleg mobileszközökkel dolgoznak, ám ahhoz, hogy ennél többről lehessen beszélni, a fenntarthatóság kérdését kell rendezniük, így a fűtéskorszerűsítést mindenképp meg kellene oldaniuk a jövőben. Amennyiben üzemeltetőként sikerülne ezt megvalósítaniuk, úgy más egyesületek gondját is meg tudnák oldani ezzel.

Szűkös lehetőségek
 A Szedeák ügyvezetője az egyetemmel közösen működtetett tehetséggondozó-programjukat emelte ki, aminek köszönhetően azok a játékosok, akik Szegeden folytatnák a felsőfokú tanulmányaikat nappali szakon, akkor a tandíját átvállalja az egyetem. Az alapítvány a megállapodás szerint készpénzzel is támogatja az egyetemistákat. A marketingre rátérve elmondta, azzal, hogy a Szerencsejáték Zrt. belépett támogatóként, a közelmúltban eljöttek Szegedre annak érdekében, hogy megbeszéljék, milyen felületeken és hogyan jelenhetne meg a cég: Debrecenből és Hódmezővásárhelyről érkezve elcsodálkoztak az újszegedi sportcsarnok által kínált lehetőségektől, de az uszodát látva sem lett jobb a helyzet, majd mivel a Szedeák utánpótlás-csapatai az Etelka-sori csarnokban játsszák a meccseiket, azt is megtekintették, majd a Nagy Péter által említett teremviszonyok jelentették azt a sokkot, amit ezen képviselők átélhettek a szegedi látogatás alkalmával. „Nem a legpucosabb termeket kell nekünk etalonnak tekinteni, de ez elkeserítő helyzet” – összegzett Bonifert Domonkos.
A Szegedi Lelkesedés SK súlyemelője a felkészülésével kapcsolatban kifejtette, nagyságrendileg 2 és 3 millió forint közötti összegből kell megoldania a felkészülését az utazásokkal, az edzőtáborokkal, étkezésekkel, táplálékkiegészítőkkel együtt. Nagy Péter hozzátette, gyakorlatilag a saját feladata marad önmaga menedzselése, az viszont pozitívum, hogy a Magyar Súlyemelő Szövetség szerződést kötött az MKB Bankkal, és bár komoly súlyokat bír el a Rióban tizedik helyezett ólomsúlyú versenyző, a támogatás által nyújtott segítség pedig nagy terhet vehet le az ő válláról is.

Eredmények, értékválság
„Az eredmények meghúzták a sportágat” – kezdte Petrovics Kálmán, aki pozitívnak találta, hogy a Nemzeti Sport online-on már külön oldala van a kajak-kenunak, viszont azon javítaniuk kell, hogy ne csak nyáron kerüljenek középpontba. A Facebook adta lehetőségeket igyekeznek kihasználni, akár az edzők és a szülők is, e mellett pedig igyekeznek minden lehetőséget megragadni a megszólalásra. Fontosnak tartotta, hogy azok a sportágak, akiknél nincs hétről-hétre új impulzus a sorban jövő bajnoki mérkőzések által, akkor használják ki azokat az alkalmakat, amik előttük adódnak. Halkó Pál egy régi példát említett: Szegeden a ’80-as évekig a nyári sportfesztiváloknak volt egy összeállított füzete, illetve minden hétvégén volt egy nagyon jelentős, nemzetközi sportesemény, legyen szó motorsportról, teniszről, vagy akár testvérvárosok csatájáról, ezek az események vitték a város hírnevét, komoly marketingerővel bírtak, az emberek pedig értékelték a sportot, pedig ma már több forrás van rá, mint korábban csak a nyomtatott sajtó idején. Ennek kikopásával az emberek sportra való nevelése, bevonása is elkopott, egyúttal is kényelmesedett a társadalom, amiben meglátása szerint értékválság is uralkodik, nincsenek megbecsülve a sportolók, a sportban dolgozók. Ennek következtében nehéz megfogni ma az embereket, ehhez nagyon jó teljesítményre van szükség, mint Szegeden egyedüliként a MOL-Pick Szeged kézilabdacsapata tud felmutatni a Bajnokok Ligája szerepléssel. Bonifert Domonkos hozzátette, három évvel ez előtt egy pályázat tekintetében arra keresték a választ, hogy hogyan lehetne közelebb hozni az emberekhez a kosárlabdát, ami után megállapították: „retrósan” gondolkoznak erről, mert ez a mai generáció más logika alapján közelítik meg a dolgokat.
A Szedeák ügyvezetője viszont egy egészen egyszerű receptet is mondott: ha a csapat nyer, akkor biztos, hogy kijönnek az emberek. Ezen a ponton Karsai Ferenc, az Alabárdos Szegedi TE tekecsapatának vezetője is hozzászólt a beszélgetéshez, aki a példaképek fontosságát hangsúlyozta, pontosabban ezeknek a szegedi hiányosságát, hiszen a városban problémának látja, hogy az itteni példaképeket nem tudja megtartani Szeged, sok olimpikonok, vagy világbajnok elhagyta a várost, ez pedig a nézőre is kihatással lehet.
Pedig a példaképpel levezethető, hogy ők vonzzák a fiatalokat, a fiatalok után megjelennek a szülők, majd a nézők is, ezért fontosnak tartja, hogy a szegedi sportpéldaképeket meg tudja tartani a város. Abban egyetértett Bonifert Domonkossal, hogy ha nem a legjobbját hozza és nem küzd gladiátorként egy adott csapat, akkor nem fognak kimenni az emberek – a Pick Szegednek is megvan a teltházas csarnok, de csak a BL-meccseken, mert a simának ígérkező bajnokikra nem telik meg a sportcsarnok. Halkó Pál reflektált erre, hiszen az értékválság csak itthon fedezhető fel, mert példaképp a Borussia Dortmund tavalyi idényében a német bajnokságban is rendre 70 ezer ember előtt játszhatott úgy, hogy a kiesés ellen küzdött. Karsai Tibor ennek kapcsán hozzátette, az olimpiai szereplés kapcsán is rávilágított erre, hiszen a bronzérmes, vagy pontszerző helyen végző versenyzőkre már csak legyintettek kis túlzással. Az esten résztvevő Német Ferenc is hozzászólt, aki úgy véli: városi sportkoncepció hiányában szent őrültek tartják életben a szegedi sportokat.
Hiánypótló középtávú tervek
A beszélgetés zárásaképp a következő három-öt év terveiről, céljairól, lehetőségeiről esett szó: Halkó Pál reménykedik abban, hogy a Szeged 2011-Grosics Akadémia megépíti a stadiont Szegeden, amivel a labdarúgás kapna egy méltó helyszínt a városban, a SZEOL pedig túléli azt az időszakot, amíg nem tud hozzáfogni a Felső Tisza-parti stadion felújításához. A Szedeáknál bíznak benne, hogy olyan edzőközpont vagy sportcsarnok létesülhet, amelyik segít az értékek itt tartásánál, hiszen idén három fiatal szegedi kosarast vittek el spanyol élklubok utánpótlás-bázisaiba. Nagy Péter az utánpótlás kiszélesítését tartaná elsődlegesnek, a szakosztály jelenleg mintegy 30-40 főből áll. Szuknai Zsuzsanna terveiben az említett edzőterem szerepel, ahol akár több egyesület is dolgozhatna, ahol akár országos, vagy nemzetközi edzőtábort is tarthatnának, hiszen jelenleg is egy szegedi, Kovács Mária a női ökölvívók szövetségi kapitánya, a tatai helyszín pedig nagyon zsúfolt. Petrovics Kálmán az eredményesség megtartására helyezné a hangsúlyt, ez a legfőbb fenntartója az egyesületnek, e mellett a tehetséggondozásra, utánpótlás nevelésre fókuszálna, valamint a viziturizmust erősítené az elkövetkezendőekben.


Forrás:
Vajgely Pál 2016. november 12. szombat
http://szegedma.hu/wp-content/uploads/2016/11/tlk_szegedi_sport07_gs.jpg

 

Top of Page