Dr. Kiss László a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, kutatóprofesszor, az MTA csillagászati és földtudományi kutatóközpontjának főigazgatója. 2002 óta egy aszteroida a nevét viseli. Hét éven át Ausztráliában végzett kutatómunkát, majd az exobolygók kutatási tervével hazatért. Számos kisbolygót fedezett fel, ezek közül az elsőt szűkebb szülőföldjéről, Horgosnak nevezte el. Mint mondta, számos titulusa ellenére neki az a fontos, hogy megmaradjon „Lacinak”, aminek az est folyamán számos bizonyítékát adta.
Kiss László Széchenyi- és Prima Primissima-díjas csillagász 1972-ben született az akkori Jugoszláviában, Horgoson. A József Attila Tudományegyetemen fizikusként végzett, majd érdeklődése a csillagászat felé fordult. Kezdetben a változócsillagokat, a kisbolygókat és a csillaghalmazokat, majd az extraszoláris bolygórendszereket kutatta. A Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont főigazgatójaként létrehozta a Svábhegyi Csillagvizsgálót, a kutatóközpont interaktív élményközpontját. Jelenleg a Kepler, TESS és Cheops űrtávcsövek adatain alapuló vizsgálatokkal, illetve a Piszkéstetői Obszervatórium műszerfejlesztési munkálataival foglalkozik. Kedvelt témája az élet lehetőségei az univerzumban.
Vendégünket a 2023-ban a Magyar tudomány kategóriában neki ítélt Prima Primissima díj kapcsán kérdezte Szeberényi Klára a kezdetekről, a csillagászatról, a csillagászat felé terelő behatásokról és a nemzetközi tudományos karriert megalapozó háttérről.
Szó volt Kiss László életének főbb állomásairól: Horgosról, Szabadkáról, Szegedről, Sydney-ről és Budapestről, de arról is, hogyan képviselte Magyarországot és teszi ezt a mai napig nemzetközi szervezetekben, illetve sikeres tudósként hogyan állja meg a helyét a médiában, hiszen 2006 óta, a csillagaszat.hu hírportál főszerkesztőjeként az általa irányított csapat tevékenységének eredményeit olvasók százezreihez juttatja el.
Közvetlensége folytán bepillantást engedett úgy a háromgyerekes apa, mint az egészen az egyetemi évekig csendes, zárkózott és visszahúzódó fiú életébe, valamint megtudtuk, hogy a csillagok és csillagászat felé terelő első impulzusa egy csillagászati könyv volt, amit az édesapja ajándékozott az anyukájának nászajándékként, és soha senki fel nem lapozott rajta kívül, őt viszont már négy évesen is elbűvölték a benne lévő gyönyörű képek, olyannyira, hogy hétéves korára kikönyörögte az első távcsövét, ami bevallása szerint azon túl, hogy meglesse a galambokat a szomszéd háztetőn, másra nem igazán volt használható.
Az estet Bozsóki Boglárka, az SZTE Bartók Béla Művészeti Kar végzős hallgatójának gitárjátéka színesítette, aki Johann Sebastian Bach és Moreno Terrera műveiből játszott válogatást.
Kiemelt kép: Az estet hagyományosan a Kárpátia Borház egy kiváló borának kóstolójával, kötetlen beszélgetéssel zártuk.
